Kálmán Imre Emlékplakett díjazott lett 2026-ban Dolhai Attila!

Dolhai Attila kiemelkedő, operett főszerepei maradandó nyomot hagytak a Budapesti Operettszínház utóbbi húsz évében csakúgy, mint ikonikus musical szerepei. Új színt vitt az operettek világába és a nézőközönség egy fiatalabb rétegét vonzotta be az előadásokra, akik addig csak a musical előadásokat értékelték. Ezzel felpezsdítette az operett játszást a színházban. Ő az a művész, aki képes magára vonni a figyelmet már megjelenésekor, aki hangjával és játékával képes megteremteni a PILLANATOT, amiért érdemes színházba járni.

Siófok városa egy nagyon szép hagyományt ápol már évtizedek óta. A Balatoni Pünkösdi Szezonnyitó Fesztivál kiemelkedő eseményének számít a város híres szülöttének, Kálmán Imre emlékének tiszteletére alapított Kálmán Imre Emlékplakett átadása. A plakettet 1998 óta a Kálmán-kultusz népszerűsítése céljából, a művész iránti tiszteletből és elkötelezettségből Siófok városa adományozza olyan színészeknek, alkotóművészeknek, akik az operett világában eltöltött többéves kitartó és sikeres munkájukkal olyan értéket és hagyományt teremtettek, mellyel az operett műfaját és egyben a híres komponistát is méltán halhatatlanná teszik. Az évek során olyan művészeket ismertek el a díjjal többek között, mint: Zentai Anna, Szolnoki Tibor, Oszvald Marika, Benkóczi Zoltán, Kállay Bori, Leblanc győző, Mikó István, Csere László, Peller Károly, Lehoczky Zsuzsa, Medgyesi Mária.

Kálmán Imre művei úgy tárják elénk a mesék csodálatos birodalmát, hogy közben dalait átitatja életbölcsessége, életigenlése. Operettjei a való életből vett történetek örök érvényű mondanivalóval szerelemről, emberségről, erkölcsről, tisztességről, barátságról. Több mint mese: reményt, vigaszt, felüdülést nyújt. Ezzel a többlettel a „könnyű műfaj” máris fajsúlyossá válik. Talán ez lehet operettjeinek és az évszázadokon átívelő operett műfaj sikerének a titka.

A 2026. május 23-án átadott Kálmán Imre Emlékplakettet a világhírű zeneszerző életművének magas színvonalú népszerűsítéséért, a Kálmán Imre kultusz ápolásáért, elismerve ezzel eddigi pályafutását, művészi tevékenységét Dolhai Attila Jászai Mari-díjas, Érdemes művész, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója vehette át. A díjat Siófok város polgármestere, Dr. Lengyel Róbert adta át a Millennium parkban, Kálmán Imre szobránál rendezett ünnepségen.

Hazánk egyik legnépszerűbb és legismertebb zenés színésze 37 éves korára a musicalirodalom csaknem összes fontos férfi főszerepét eljátszotta. Az országos ismertséget a 2003-ban bemutatott Mozart! címszerepe hozta meg számára, melyet még tanulmányi évei alatt játszhatott el a Budapesti Operettszínházban. Egy évvel később már Rómeóként állt a színpadon Gérald Presgurvic sikermusicaljében. 2005-ben a Budapesti Operettszínház társulatához szerződött, és még ebben az évben, Huszka Jenő Lili bárónőjében, Illésházy gróf szerepében debütált, mint bonviván. Első operett kitérőjét tizenkilenc évig játszotta hatalmas sikerrel.

Dolhai Attiláról kedves kollégája, számtalan operettben partnere az évek során, Fischl Mónika nyilatkozta: „Attila, amikor átkerült az operett szekcióba, eleinte kicsit fenntartásokkal fogadták az operettes kollégák, de miután meghódította az operettet szerető közönséget is, hálásak voltak neki. Köszönetet mondhat neki a műfaj, mert új színt vitt az operettek világába és a nézőközönség egy fiatalabb rétegét vonzotta be az előadásokra, akik addig csak a musical előadásokat értékelték. Ezzel felpezsdítette az operett játszást a színházban. ” 

Egy sikeres életpálya operett állomásai…

 

 

 

 

 

 

 

 

2005. április 9. Huszka Jenő: Lili bárónő – Illésházy László gróf 

Egy darab, melyben a musical szerepek tragikus hősei után végre megmutathatta személyiségének vidám oldalát. A darab Huszka Jenő nagyszerű slágereivel dús operett-álom, melyben a szenvedély és a komikum kézen fogva járt. Lenyűgöző, amit produkált estéről estére, vidám, laza alakítás volt, szikrázott a levegő a jókedvtől. A Cigaretta keringő, a „Szellők szárnyán” csodásan hangzott, a „Szállj velem, repülj velem…” dalokkal minden alkalommal elvarázsolta a közönséget. Tökélyre fejlesztette az évek során: a repülj „velem” leheletnyi bársonyfinom suttogását, lágyan, borzongatóan. Ezzel a darabbal lopta be magát az operett kedvelők szívébe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2006. október 19. Zerkovitz Béla: Csókos asszony ­ – Dorozsmai Pista

A darab a Thália színházban került bemutatásra, melyben Attila olyan örökzöld slágereket énekelt, mint, Mi muzsikus lelkek, Most, amikor minden virág nyílik, Asszony, asszony, csókos asszony, Los Angeles, ennél nem is kellett több, hogy vonzóvá tegye az előadást. Előző szerepeihez képest nagy jellembeli változásra nem volt szüksége a szerepformáláshoz, itt is, ott is szerelmes, csapodár, kicsit léha, a végén meg csingilingi boldogság!... Viszont a Csókos asszony áriájának a végén a színház falai megremegtek. A közönség másik nagy kedvence a részeg búsulása volt, az a telt, bársonyos hang, amin a „Mi muzsikus lelkeket” énekelte szívhez szólóan.

 

 

 

 

 

 

 

2009. március 20. Kálmán Imre: A bajadér – Radjami indiai herceg

 Egy csodaszép operett mese. Az első igazi nagyoperett. Ez a szerep különös telitalálat volt, tökéletesen illett Attilához. Nagyon eltalálta a figurát. Borzasztóan jól hozta a szenvedélyes, vágyakozó, szerelmes indiai herceget, és mindezt minden erőlködés nélkül. Olyan érzése volt a nézőnek az előadások alatt, hogy tekintetével, sejtelmesen búgó hangjával nem csak partnerét, Miklósa Erikát, hanem a nézőket, is elvarázsolta, hipnotizálta. A prózája gyönyörű, megindító, néhol olyan mélyen búgó hangon szólalt meg, hogy borzongató volt. Minden apró mozdulatából sütött a méltóság, elegancia, magabiztosság. Méltó partnere volt Miklósa Erikának. Érezni, látni lehetett a színház, a színjátszás iránti elhivatottságát, alázatot a szakma iránt. A Bajadér egy újabb mérföldkő volt Dolhai Attila életében. A musical előadásokhoz szokott néző fülének ez maga volt a csoda, mert felülmúlta hangban és játékban addigi önmagát.

 

 

 

 

 

 

 

2011. október 20. Lehár Ferenc: Cigányszerelem – Józsi

Józsi, a cigányprímás: vad, dühös, szerelmes, és gyűlölködő, birtokló, és elengedő, magányos óriás, zengő, hibátlan hanggal! A Vad cigánylegény a mulatós jeleneteivel mindenkit teljesen levett a lábáról. A szerepformálása tökéletes volt, különösen a végén, a magányos távozás, ahogyan Józsi elengedi mindazokat, akiket szeretett, legalábbis a maga módján… a közönség értette minden gesztusát, a szerelmet, a testi vágyat, a birtoklás hatalmát, és a döntését… Az ilyen előadásoknál tudatosult a nézőben, hogy Dolhai Attila játéka által az is megszereti az operettet, aki addig nem kedvelte.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2013. január 25. Ábrahám Pál: Viktória – Koltay István huszárkapitány

Koltay István huszárkapitány szerepében végig határozott, erős, sziklaszilárd jellem, bátorság, tartás, előkelőség, tisztaság, egyenesség, játékával ezt nagyon jól át tudta adni. Belevitte a jelenetekbe a színt, a színházat, a drámát… a hangja pedig lélekből szállt. Koltay kapitánya előkelő, egyenes, szerelmes, és csalódott, és a hangja gyönyörű volt mindig. A Lila akác szívbemarkolóan szólt minden alkalommal. A darab vissza-vissza tért azután Attila életébe. Az első világháborús magyar honvéd kapitány zubbonyát 2016-ban a Miskolci Nemzeti Színházban öltötte ismét magára, új színt vitt a szerep megformálásába.     

2013. március 14. Jászai Mari díj

Ekkor már tíz éve a Budapesti Operettszínház színpadán bizonyította milyen sokoldalú művész. Egy sokszínű, magát több műfajban is jól érző, beskatulyázhatatlan, önálló egyéniség, akinek a világában több műfaj is harmónikusan, egymást kiegészítve megfért egymás mellett. Musicalek, operettek, opera, rengeteg koncert, csodaszép, kifinomult zenei világú CD-k… Ezzel a díjjal elismerték a musicalszínészt, akinek hangi, és színészi képességei ekkor már egyenrangúan kiemelkedőek voltak mind a musicalek mind az operettek terén, művészi portréját ez a sokszínűség tette teljes egésszé. Kerényi Miklós Gábor, a színház akkori igazgatója mondta Attiláról a Jászai díj átadása után egy interjúban: „Dolhainak zenéből van a szíve, zenéből van a lelke.”

            

2014. június 27. Szegedi Szabadtéri Játékok, Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Edwin herceg

A Csárdáskirálynő minden operettek legklasszikusabbja. A 2003-ban bemutatott sikerdarab a Budapesti Operettszínház repertoárjának elmaradhatatlan része volt, melyben Dolhai Attila Edwin hercege 2014-ben Szegeden sikerrel mutatkozott be. Ezek az előadások az érzelmek, a csodás hangok és a nagyszerű játék kavalkádja volt. Edwinje egy nagyon szerethető, esendő herceg, csupa vágy és szenvedély. Minden mozdulatában, a kisugárzásában ott csillogott a szerelem, de a birtoklási vágy is…. úgy ölelte át, mintha mindentől meg akarná óvni, és tartotta hosszan a karjában imádata tárgyát, Szilviát. Játékán érezhető volt, nagyon tudta, a színpadon a női lelkeket kell „simogatnia” a mozdulataival is, nem csak a hangjával. Szépséges, nem csak fület, szemet gyönyörködtető alakítás volt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 2015. március 13. Eisemann Mihály: Én és a kisöcsém – Willi Andersen

Attila Willi Andersenként kirobbanó formában volt. Nagyon erős, energikus előadások, lehengerlő, „most mindenkit leveszek a lábáról” stílus, nagyon vidám, őszinte öröm sugárzott a játékából, élvezte az előadások minden pillanatát. Úgy játszott, hogy egy pillanatra elhitette, van még férfi, aki komolyan veszi a nőt. Tökéletesen hozta a régi filmek amorózó stílusát, a férfiét, aki a cél érdekében képes minden eszközt bevetni. Éneklése a játékához igazodva, azt alátámasztva, csodásan bársonyosan simogató tudott lenni. A „megszerzem magamnak mindenáron” érzést kihangsúlyozva, női szíveket elolvasztó módon.

 

 

 

 

 

 

 

2015. december 4. Jakobi Viktor: Sybill – Petrov

Egy szerelmi sokszög története csodálatos dallamokkal, rengeteg humorral színpadra álmodva. Attila egy nagyon érzelemmel teli Petrovot alakított. Arcjátéka szenzációs tudott lenni. Érdemes volt olyankor is rá figyelni, ha nem épp Ő volt egy jelenet középpontjában. Hangja, játéka beérett, mint a jó bor. Friss színt hozott az operettek világába.  A hangja puha, lágyan búgó, mégis határozottan csengő, egyszerűen megkapó, és mégis emberi volt. Petrovja egy érzékeny, szeretetteljes, kenyérre kenhető, szerető, és gyarló… egy igazi ember.

 

 

 

 

 

 

Miskolci Nemzeti Színház

2025. október 10. Jakobi Viktor: Sybill – Nagyherceg 

 A darab érdekessége, a Nagyherceg szerepében Dolhai Attila Jászai Mari-díjas Érdemes művész, a magyar zenés színház egyik legnépszerűbb alakja. Eltelt tíz év, mely nagy idő egy ember életében, változnak érzések, gondolatok, az idő múlásával, a szerzett élettapasztalattal sok mindent másként lát az ember. Dolhai Attila, aki a 2015-ös Operettszínházi előadásban még a hősszerelmes Petrov testőrtisztet alakította mára megérett a tekintélyt parancsoló Konstantin nagyherceg szerepére. Az évek múlásával hangja, játéka változáson ment keresztül… előadása kifinomult, letisztult… a heves lendület helyét átvette egy nyugodt, kiegyensúlyozott előadásmód, melyhez változatlanul párosul egy csodálatosan zengő, bársony finomságú hang, és egy nagyon érett színészi teljesítmény. Hangja ma is páratlan, de ma már az érzésekkel teli, mély hangjaival, varázsolja el a nézőket. Az operettekben a csodálatos hangszínével nagyon szépen ki tudja fejezni az érzéseit. Mint Nagyherceg lubickolt a lehetőségekben. Nagyszerűen alakította a hatalmával visszaélő arisztokrata szerepét, aki nem éppen a hűség mintapéldánya. Színészi tehetségét hibátlanul csillogtatta, énekben szintén megkérdőjelezhetetlen teljesítményt hallhatott tőle a közönség. Nagyhercegként fellépő érzéki tenorjával elkápráztatta a nézőket. Igazi bonvivánként nagyon szépen formálta meg a sármosan hódító, a roppant féltékeny, de a csalfaságtól sem távol álló nagyherceg szerepét. Tökéletes illúziót varázsolt a nagyérdemű elé.

 

 

 

 

 

 

 

 

2016. április 22. Kálmán Imre: Chicagói hercegnő – Borisz nagyherceg

 Ennek az előadásnak a legnagyobb nyertese Dolhai Attila volt, aki már a bemutatón is hatalmas sikert aratott Borisz nagyhercegként, és ez csak fokozódott teljesen megérdemelten minden egyes előadással. Ebben a darabban végre kibontakoztathatta színészi egyéniségének legerősebb oldalát: képes volt eszméletlen energiákat bedobva robbanni, és „felrobbantani” egy egész színházat, tomboló közönséget kreálni estéről estére. Szenzációs, ehhez nagyon értett mindig: tömegeket elvarázsolni, pillanatok alatt lázba hozni egy egész színházat, mosolyt varázsolni az arcokra… amikor őszinte sírva vigadós búsulásánál teli érzéssel, hogy az ember szíve tényleg belefacsarodott, rázendített:„Hogyha vonód sír a húron, könnyes szemem csak lehunyom, úgy merengek, hej de szép volt a régi nyár…” Elhitette:  „az egész világ úgy megy el a búsba, ahogy gondolom”  érzést-hangulatot. Nagyon hihető volt minden megnyilvánulása, minden apró gesztusa, a hang, a mimika, az érzelmek, a tartás, a laza, élvezetes játék. Míg Dolhai Attila pályája első tíz évében a musical koronázatlan királya volt, a Chicagói hercegnő férfi főszerepével a hazai operett játszás igazi nagyhercegévé vált.

 

 

 

 

 

 

 

2016-os Évad Operett Színésze díj

A Budapesti Operettszínházban 2016. október 24-én, a magyar operett napja alkalmából megtartott gálaesten a 2016-os Évad Operett Színésze díjat a műfaj két emblematikus egyénisége, a musicalt operettre váltó Dolhai Attila és a pályája kezdete óta a műfaj mellett elkötelezett Fischl Mónika vehette át A chicagói hercegnő, a Sybill és A Csárdáskirálynő 100 éves jubileumának ünnepi előadásaiban nyújtott teljesítményéért. A díjakat a Magyar Operett Napján, Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának évfordulójához kapcsolódva adták át.

Kerényi Miklós Gábor, az Operettszínház akkori művészeti vezetője ünnepi beszédében arra hívta fel a figyelmet: „mi, magyarok vagyunk azok, akik az operettet élő, létező műfajként kezeljük és megpróbáljuk visszaállítani régi fényébe. Ezt a világ is egyre inkább értékeli, és e művészeti ág letéteményeseiként tekintenek ránk. Korszerűen, maian, újragondolva játsszuk az operettet. Erre büszkének kell lennünk. Ez a nap a büszkeségünk napja.”

 

 

 

 

 

 

 

2016. Kálmán Imre: Marica grófnő – Tasziló gróf

Szépeket, nagyokat, nagy ívű dalokat tudott ebben az operettben megmutatni… simogatta vele a női lelkeket rendesen… Hejj cigány: Olyan istentelenül sírva mulatóst produkált, hogy attól összeszorult az ember szíve, könny szökött a szemébe, és bátorság a szívébe… olyan energiákat, tüzet mozgósított a dalnál, hogy döbbenetes… megrengette az erejével a színpadot. Olyan igazi ősi Magyar hangja van, csupa erő, csupa tűz, hiányzik belőle minden mesterkéltség, csakúgy, mint játékából. Olyan természetességgel áradt belőle a hang, mint ahogyan a hétköznapi emberek levegőt vesznek… Ezt a szerepet finomította azután, tökélyre fejlesztve a tiszttartó sírva vigadását a Hejj cigány ikonikus dalában 2020. októberében egy újrarendezés során a színházban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2017. március 31. Lehár Ferenc: A víg özvegy – Dr. Danilovics Daniló

A víg özvegy Lehár Ferenc egyik legnagyobb sikerű remekműve, mely több mint száz éve járja már diadalútját szerte a világon. Egy jó operett előadásnak ugyanaz a titka, mint bármilyen másik előadásnak: a jó színész. Lehet bármilyen blőd egy sztori, a jó színésznek elhiszi a néző, akkor is ha mondja, akkor is ha énekli és akkor is ha épp nem csinál semmit, csak jelentőségteljesen „létezik” a színpadon… mert egyszerűen hatni tud a közönségre. Attilánál ez nem volt kérdés. Nagyon jó Daniló volt az elejétől, a szerelmes korhely szerepében és nagyon jó akkor is, amikor már kijózanodott és szmokingot öltött, mert akkor mintha egy teljesen másik színész jött volna vissza a színpadra, a laza, a lezser, az indulatoktól túlfűtött, a gúnyos, a vérig sértett, még némán is hiteles alak. Már a belépője is nagyon egyedi, valódi színészi teljesítmény volt. Tökéletesen hűen, naturálisan ábrázolta az alkoholtól kissé tudathasadásos, „szétcsúszott” ábrázattal, részegen támolygó, zavarodott figurát. Játéka igazi, életszagú, gyarló emberi tulajdonságok tökéletes megjelenítése. Teljesen új dimenzióba helyezte a bonviván szerepkör minden jellegzetes sajátosságát. Előadásról előadásra bizonyította, az operett játszás és a hiteles emberábrázolás nem egymást kizáró fogalmak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2017. november 4. Lehár Ferenc: Luxemburg grófja – René

 René szerepében új, üde, élettel teli szerepformálása, a lelkében rejlő tudás maradandót alkotott előadásról előadásra. Ő az a művész, aki képes magára vonni a figyelmet már megjelenésekor, aki hangjával és játékával képes megteremteni a PILLANATOT, amiért érdemes színházba járni. Ekkor már elsősorban nem a „lányszíveket meghódító Rómeó” férfiassága vonzott tömegeket a színházba, hanem szivárványként ragyogó, ezerárnyalatú, hajlékony művészete, a valóság és a játék harmóniája, a mindent felperzselő tűz, amellyel színpadra lépett és bizonyította estéről estére, hogy az illúzióteremtés nagymestere az operettek szivárványon túli csodavilágában.

 2018. november 30. Fényes Szabolcs: Maya – Charlie

Színes, szélesvásznú mese volt felnőtteknek, igazi revü operett. Egy idegenlégiós sors volt Charlié Afrikában: ahol minden megtörténhet. Egy részeg éjszaka, egy idegenlégiós és egy útszéli virág története… Játékával elhitette, egy igazi bohém fickó, aki valójában menekül a bűntudata elől, így lett belőle igazi Rejtő Jenőt idéző, kicsit könnyelmű, kicsit felelőtlen légiós tiszt Tangerben. A darab első felvonása közben Attila hitelesen megélt lerészegedését, a végtelen elkeseredését látva a néző átérezte gyötrődését, annyira érzelmessé tudta tenni az egész jelenetet. Mikor elmerengett a távolba, szinte érezni lehetett a fájdalmát, tapintható volt a keserűsége. Ezzel szemben a darab második felvonásában, a fény városában már igazi szívtipró… Színészi sokoldalúságát bizonyította, hogy képes egy tragikus hős bőrébe bújni és mélyen átérzett szerepformálásával katarzis élményt okozni és ugyanakkor képes lazán lehengerlő sármőrt is alakítani, ha egy szerep úgy kívánta. Azt, ha valaki sármos egy határozott, magabiztos, de azért "huncutul aranyos" teremtés koronájára szokták mondani. Ő ezt a színpadon nagyon jól hozta, ez a szerep a legtöbb bonviván szerepével együtt tökéletes volt erre.

 

 

 

 

 

 

 

2019. november 22. Kacsóh Pongrác: János vitéz – János vitéz

János vitézként játékát látva a közönség soraiban a szebbik nem képviselői elgondolkodnak talán azon, hogy rózsaszín kishercegnő lelkük is pont ilyennek képzelte kislánykoruk meséi nyomán a daliás huszárokat. Ilyen volt végig ez a huszár kapitány, határozott, erős, sziklaszilárd jellem, bátorság, tartás, előkelőség, tisztaság, egyenesség, egy mesebeli jósággal és bátorsággal felruházott katona… Minden egyes művésznél a legfontosabb talán az, hogy aki színpadra lép, olyan különleges személyiséggel rendelkezzen, és olyan hatalmas energiákkal tudjon közölni, amelyek leveszik a lábáról a nézőt. Dolhai Attila ennek a képességnek maximálisan a birtokában van…Egy 1961-es felvételen János vitézt : Ilosfalvy Róbert énekelte, aki az ötvenes-hatvanas évek egyik legnagyszerűbb magyar operaénekese volt. A korabeli kritikák írták róla:

„Nemcsak minden regiszterében csillogó, fényes és átütő erejű hanganyagával, hanem a szerepek mind hangi árnyalatokban, mind színészi játékban megnyilvánuló átélésével aratta nagy sikereit.”

Aki ma Dolhai Attilát látja, hallja színpadon, ugyanezek a gondolatok fogalmazódnak meg a nézőben. A darab indításakor a közönséget már a belépőjével levette a lábáról, pedig akkor még nem is délceg katona, csupán egy nincstelen, forróvérű pásztorgyerek. Akinek egész magatartásából sugárzik a kicsattanó életöröm, aki származását büszkén viseli, egyenes, büszke tartás, őszinte, tiszta tekintet, szeme huncut csillogása olyan „semmivel nem törődöm” önfeledt boldogságról mesélt Iluskája ölében. Attila az egész lényével játszik, nem csak a hangjával, a testbeszéddel, de a végtelenül kifejező tekintettel is. Ez a fájdalmas tekintet kötötte gúzsba a nézők lelkét akkor is, amikor reményvesztetten szorítja halott Iluskája rózsáját… Művészete talán ezért is tud olyan elemi hatással lenni a közönségre mindenkor. Hangja csodálatos mélységei mellett talán ez sikerének másik titka, ez az összetettség hat a nézőre igazán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2022. március 15. ÉRDEMES MŰVÉSZ kitüntetés

Budapesti Operettszínház közleménye:

„Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy kiemelkedő művészeti munkája elismeréseként Magyarország Érdemes Művésze díjat vehetett át Dolhai Attila, Jászai Mari-díjas színművész, énekes.”

ÉRDEMES MŰVÉSZ... nem tudható, a magas bizottság milyen kritériumok alapján ítél oda egy ilyen rangos díjat? Akik követték pályáját a kezdetektől, már régóta tudták, mennyire érdemes, mennyire méltó rá. ÉRDEMES: Művészete, a belé vetett hite, szakma iránti alázata, példamutatása okán.

 

 

 

 

 

 

2023. március 10. Huszka Jenő: Mária főhadnagy – Draskóczy Ádám

A darab három szálon futó szerelmi története között mindegyik a szerelem más és más fajtáját tárja a néző elé. Farkasházy Antónia és Draskóczy Ádám, Antónia földbirtokos szomszédja, majd a harcok idején Kossuth jobb keze között a beteljesületlen szerelem keserédes vágyódásának lehettünk tanúi. Attila kifejezően tárta a néző elé a féltékeny férfi sértett büszkeségét, mert szíve hölgye mást tüntet ki figyelmével. Fantasztikus tartással, drámaisággal viselte csalódottságát, mikor végül közölte Antóniával, nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel… a történetben, valahányszor megjelent a színen, igazán élt a színpadon, volt kisugárzása, huszárként természetesen létezett az egyes szituációkban, nagyszerűen használta a szerepformáláshoz színészi eszközeit. Hitelesen formálta meg a komoly, felelősségteljes kötelességtudattal cselekvő huszárt.

 

 

 

 

 

 

 

 

2023. november 17. Pejtsik Péter: Az Orfeum mágusa – Somossy Károly

A 21. század első magyar operettjeként beharangozott darab az orfeumi miliőbe kalauzolja a nézőket, az orfeumok világát, a 20. század eleji magyar előadóművészet hangulatát idézi fel. Dolhai Attila nagyszerűen alakítja az igazi nagyvilági, sármos életművész-csirkefogó szerepét, aki tele van nagy ötletekkel, csak éppen mindig rossz kivitelezéssel áll hozzájuk. Fenségesen alakítja a teremtés koronáját, aki csodálattal tekint a női nemre, sajnos valamennyi útjába kerülő nőre… Tökéletesen varázsol a néző elé egy örök nyughatatlan figurát, aki mindig, mindenben az újdonságot keresi, legyen az nő, vagy üzlet, „megszállott, tébolyult zseni”. Egy olyan elegáns életművészt formál a saját különleges eszközeivel, aki művészi szinten múlatja napjait, látványosan és sokak által irigyelve él.

 

 

 

 

 

 

2025. február 21. Kálmán Imre: A cirkuszhercegnő -Szergej Vlagyimir – nagyherceg

Dolhai Attila Szergej nagyherceg szerepében a fölösleges, mégis nélkülözhetetlen harmadik a történetben, aki valójában az események alakulásának mozgató rugója. Szerepformálásának hála egyszerre egy ijesztően öntörvényű, mégis szeretetre méltóan intrikus, némi feszes, oroszos túlzással. Az ő Szergej Vlagyimir nagyhercege férfiúi hiúságában sértett, bosszút forraló akarnok, ám ez a felsőbbrendűség jól áll neki. Attila ösztönös, birtokló, kemény, kérlelhetetlen, önző hercege magával ragadja a nagyérdeműt. A szerepben igazi leplezetlen ösztönös férfi-virtusát mutatja. Játékában tökéletesen felfedezhető korábbi szerepeinek hozadéka: a Sybillben alakított Petrovjának oroszos tartása, a Chicagói hercegnő Nagyhercegének ellentmondást nem tűrő magabiztossága, a darab végi távozása pedig a nézőt a Cigányszerelem végén Józsi magányos távozására emlékezteti a magány hegedűsétől kísérve, hátrahagyva, átengedve a szerelmet… Előadása szuggesztív, hangja tökéletes, erős, tisztán zengő, mélységei különlegesek, hercegként igazi arisztokratikus jelenség.

"Minden jó operett egy olyan mese, amelynek az öltözéke álomból varrt, de a valója mégis mindannyiunk igaz érzelmeit rejti.”  /Verebes István/

Dolhai Attila az operettek mesés világát a 2025-ös évben ezzel az operett szereppel zárta a Budapesti Operettszínház színpadán, hogy azután frissen kinevezett igazgatóként a Székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadán már a saját elképzelései szerint állíthassa színpadra első operett rendezését az igazi klasszikus operett játszás hagyományait tiszteletben tartva. 

Ahol Dolhai Attila  alkotó művészete 2025. augusztus 1. óta folytatódik:

Székesfehérvári Vörösmarty Színház

  

 

 

 

 

 

 

2026. április 10. Ábrahám Pál: Viktória – Koltay István huszárkapitány

Dolhai Attila Koltay kapitányként már harmadszor ölti magára az első világháborús magyar huszár zubbonyt. Attilának nem okoz nehézséget ez a fajta játékstílus, mert az adott karakter érzéseit mindig lelki megnyilatkozásként láttatja a színpadon. Olyan művésznek számít, akinek a belső gondolatok, érzések láthatóvá, hallhatóvá tétele, intenzív érzékeltetése természetes alapállapot.

Az előadás első percei a fagyos Szibériában játszódnak, az I. világháború egy hadifogoly táborában, kivégzések közepette. A jelenet első dalos hangjai, amikor Koltay kapitányként letérdeltetik a kivégzéshez, ő pedig feláll és sziklaszilárdan, hegedű kísérettel kezdi énekelni a Csak egy kislány-t, az ott, az első percekben, abban a meghökkentően kegyetlen jelenetben a kapitány nyers, elfogódott, bátor hangja, elszánt arca, ahogy feláll és állva várja a halált, borzongató katartikus érzést idéz elő hiteles játékával. A Hangjának hatalmas ereje van, volt mindig a hegedűszó mellett, egyszerűen lüktet az érzés a hangjában. Ilyen ideális érzelem átadás, amikor tökéletesen beleáll egy-egy érzelemmel átitatott gondolatfolyamba, egy-egy érzésbe és annak megjelenítésébe egy dallal és a néző már maga előtt látja, amiről énekel. Hatalmas varázslat és csodálatos illúzió teremtés:

"Valahol túl a kéklő hegyeken túl...a kolomp szól, a nyáj most hazavonul…”

Kifinomult éneklésének különleges jellegzetessége, hangjának ezerféle árnyalatával, mint festő a palettájával színesíti művét, képes láttatni amiről énekel. Olyan hangsúllyal ejti ki a szavakat,  szinte lefesti, amiről énekel, hogy szinte már látjuk a tájat, a zöldellő mezőket, a kis falut, a fatornyos templommal. A sáros-poros szekérutat. A békés csendben ismerősen konduló kedves harangszót. Amit ilyenkor színesen lefest: az egyetlen szóval, Otthonosság. Szépeket, nagyokat, nagy íveket tud ebben az operettben megmutatni. A hangja elringató… A Lila akácokat olyan érzelmi töltéssel énekli, (mint a legelső alkalommal az Operettszínházban) hogy az könnyeket csal a szemekbe. Elementáris erővel játszik, katonás kiállása, felfokozott indulata erejének súlya van a színpadon.

 

 

 

 

 

 

 

Győri Nemzeti Színház

2026. április 25. Kálmán Imre: Marica grófnő – Tasziló gróf

Dolhai Attila nem először bújik a magát tiszttartónak kiadó Endrődy-Wittenberg Tasziló gróf, alias Török Béla jelmezébe, de még mindig úgy énekel, mint legelső alkalommal. Egy karizmatikus, tiszttartóvá „lealacsonyodott” mégis határozott gróf az ő Taszilója, aki a családi vagyon elherdálása miatti szégyenében, testvéri szeretetből egy gróf számára méltatlan helyzetbe sodorja magát. Nagyon jól állnak neki a sírva vigadós jelenetek, az igazi magyar virtus. Játékával érzékelteti, hogy az álruhába bújt gróf egy elegáns lélek. Nem is tudom, van e még ilyen nem mindennapi bonviván, akinek nemcsak szép a hangszíne, hanem aki ilyen tökéletesen érhető és jól értelmezett szöveggel, biztos magasságokkal, könnyedén dalol. Valami ilyesmire gondolhatott José Carreras is, amikor egyszer úgy fogalmazott az éneklésről: „a legfontosabb ezen a pályán lélekből énekelni”.

Az operettek lényegét, hogy mit is várunk tőle még ma is, Lehár Ferenc fogalmazta meg talán a legtalálóbban „Fejlődésem útja” című írásában hajdanán:

„ A zenekedvelő emberek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is...”

Ezt a felüdülést, ezt az örömöt kapta az operetteket kedvelő közönség Dolhai Attilától magas színvonalú előadásában estéről estére valamennyi operett szerepében.

Kiemelkedő, operett főszerepei maradandó nyomot hagytak a Budapesti Operettszínház utóbbi húsz évében csakúgy, mint ikonikus musical szerepei. Dolhai Attila a hazánk nagy operettmoguljai által megálmodott varázslatos dallamok hiteles tolmácsolója, ahogy azt Kálmán Imre és nagy operettszerzőink megalkották és talán ők is szívesen hallanák. Valójában mi hosszú távú sikerének titka, azt volt egyetemi tanára, Kerényi Imre fogalmazta meg találóan egy televíziós beszélgetésben: „A siker nem csak a tehetségtől függ… hiszen tehetséges ember sok van. A siker titka a tehetség, és a személyiség találkozása. Az is kell hozzá, hogy valaki jó ember, igaz ember legyen…” Dolhai Attila már sokszor bizonyította: emberként és művészként is az. Követendő emberi példa lehet a fiatal művészgeneráció számára sziklaszilárd tartásával, művészetbe vetett hitével, a szakma iránti alázatával. Ilyen példaképekre nagy szükség van a mai világban, hiszen maradandó élményt nyújtva tanítják a mai kor emberét a színpadon, magánemberként pedig egy példás élettel.

 Epilógus:

Kálmán Imre lánya, Kálmán Yvonne Dolhai Attilát a Chicagói hercegnőben nyújtott Borisz nagyherceg alakításáért, mely Kálmán Yvonne bevallása szerint nagy kedvence volt, a negyvenedik születésnapján, 2017. év elején levélben köszöntötte, melyben köszönetét fejezte ki, amiért édesapja örökségét ilyen magas színvonalon adja tovább:

"Dear Attila

Thank you for all the wonderful parts you have played in my father's operettas.
You have and do add so much style and heart ❤️ to your performances it is alwAys a pleasure to see you on stage.
Wish you a very happy birthday!

Yvonneka"                                              /Yvonne Kalman/

"Kedves Attila!
Köszönöm az összes csodálatos szerepet, amit apám operettjeiben játszottál.
Annyi stílust és szívet adtál és adsz is hozzá az előadásaidhoz ❤️, mindig öröm 
látni téged a színpadon.
Nagyon boldog születésnapot kívánok!
Yvonneka" 

Gratulálunk a méltón kiérdemelt díjhoz! 

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Előadás képek, Dolhai Attila Hivatalos Oldala 

            Díjátadó képek, Vass Antónia  /Köszönet a fotókért./