SYBILL - Jakobi Viktor operettje a Miskolci Nemzeti Színház új bemutatója

Csodálatos zene, megindító emberi sorsok, igazi gondolatébresztő történet, sok-sok nevetés, fantasztikus szereposztás. Maga a darab mese a szerelemről, féltékenységről, kényes helyzetek szenzációs megoldásáról, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. A Sybill egy olyan különleges darab az operettek sorában, amit pont azért szeret a közönség, mert a többi közül annyira kitűnik, őszinte, drámai mivolta miatt, hogy jelenlétét nehezen feledhetjük. Egy valódi romantikus drámát látunk csodás zenei betétekkel, és aláfestésekkel.

„Illúzió a szerelem,  szívek tündérszép illúziója...”

Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó. Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába. Az évek során neves komponista lett és híre messzi földre eljutott. Sybill volt az a mű, mely nemzetközi hírnevet szerzett neki. Jacobi Viktor 1914-es nagyoperettje az első világháború kapujában akár a rossz időzítés mintapéldája is lehetne. A Sybill ehhez képest elég jól átvészelte a világtörténelem kedvezőtlen fordulatait, s magát Jacobit épp e mű sikere repítette London, majd a világháború kitörésekor Amerika felé.

A darab tulajdonképp egy tragikomédia, a fordulatos története akár zene nélkül is megállná a helyét bármelyik színpadon. A két librettista, Martos Ferenc és Bródy Miksa volt, utóbbi az operett sikere láttán kijelentette:

„Amíg csak a librettónál tartottunk, komolyan hittem, hogy mi vagyunk ketten a szerzők. Az történt ugyanis, hogy majdnem szabályos vígjáték kerekedett ki, amely talán muzsika nélkül is eljátszható volna. De azután… jött a muzsika, és egész más perspektíva tárult elénk. Jakobi Viktor zenéje ezerszínűséget és ragyogást adott neki. Elmélyítette, elszélesítette, és egyben értékesebb fajsúllyal látta el. Ekkor vált világossá előttünk, hogy a szerzők mégsem mi vagyunk, hanem Jakobi Viktor!”

Fiatal volt a zeneszerző, s negyven alatt járt még a két librettista, Martos Ferenc és Bródy Miksa is, amikor a Sybill megszületett, s e fiatalos jelleghez jól illik most a Miskolci Nemzeti Színház új bemutatóját jellemző fiatalos lendület. Operettként is, színházként is megél Szabó Máté Sybill-rendezése, újragondolása. Egy valódi romantikus drámát látunk csodás zenei betétekkel, és aláfestésekkel, melyben a dallamok mellett fajsúlyos szerepet kap maga a történet is.

A darab láttán a néző elgondolkodik, milyen zseniálisak voltak az operett szerzők: nagyon tudták, mi kell egy kis boldogsághoz, mi kell az illúzióhoz. Szórakoztatás, gyönyörködtetés, humor, szerelem, kicsi tanítás. Mindez a megfelelő arányokban keverve. Egy zseniális rendező, és a legjobb színészek: egy csodaszép primadonna, egy édes szubrett, egy csupaszív, csupahumor táncoskomikus, és egy sármos, melegszívű, csodálatosan szeretni tudó, minden nő álma bonviván, vagy mindjárt kettő és kész is a recept az elvarázsolódáshoz… Ezt Jakobi Viktor is nagyon tudta éppúgy, mint Szabó Máté, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője.

Maga a darab mese a szerelemről, féltékenységről, kényes helyzetek szenzációs megoldásáról, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Egy szerelmi sokszög története csodálatos dallamokkal, rengeteg humorral színpadra álmodva. És bár a történet vége nem happy end, a "boldogan élünk, míg meg nem halunk" fíling itt elmarad, a darab mégis nagyon szórakoztató. Sybill nem hagyományos, „cukormázas” operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen jeleníti meg azt a kettősséget, ami a szerelem, és ami maga a valós élet.

A megszokottól eltérően itt két primadonna és két bonviván verseng egymásért - no meg a másikért.

A különleges nagyoperettbe a színház jól ismert művészei mellé vendégként érkezett a társulathoz a Budapesti Operettszínház két kiváló művésze: Sybill szerepében Bordás Barbara, a Nagyherceg szerepében pedig Dolhai Attila Jászai Mari-díjas Érdemes művész, a magyar zenés színház egyik legnépszerűbb alakja.

A darab érdekessége, hogy rendezője ugyanaz a Szabó Máté, aki a Budapesti Operettszínházban 2015. december 8-án bemutatott darabot is színpadra állította. Azóta eltelt tíz év, mely nagy idő egy ember életében, változnak érzések, gondolatok, az idő múlásával, a szerzett élettapasztalattal sok mindent másként lát az ember. Szabó Máté újragondolt operett rendezése is változáson ment át. Az új, letisztult változat a miskolci társulat több művészének is igazi jutalomjátékra ad lehetőséget.

Ez a Sybill tökéletesen el van találva, az arányok pedig megfelelően be vannak lőve. A zene, a próza jól illeszkedik egymáshoz, a díszlet a jelmezekhez, a szereplők pedig egymáshoz. A minimalista stílusú díszlet a „kevesebb több” elvét követi. Kevesebb tárgyat, nincsenek felesleges díszek vagy túlzó elemek, tiszta, rendezett hatást eredményez, ezáltal több teret enged a színészek és a tánckar produkciójának. A jelmezek szépek, a múlt századelő Oroszországának jellegzetes stíluselemei keverednek a kor francia énekesnőire jellemző visszafogott csillogással.

Szabó Máté rendezése most is leginkább egy klasszikus operettrendezésre vall. A kerettörténet most is ugyanaz: a darab cselekményére az időskori Sybill visszaemlékezése. Szavak nélkül fel-alá sétál, az azóta már kissé megkopott Grand Hotelben, és visszaemlékezik fiatalságára. A gondolatai beszédesek… láthatunk egy kedves, szerethető karaktert, az idős Sybillt, aki valószínűleg már sokszor átértékelte gondolatban a régmúlt történéseit… emlékezik. Bár maga az operett cselekménye nem a szokásos állandó vidámság, öröm és boldogság medrébe csordogál, hiszen a nagyherceg megjelenése után bizony vannak nagyon feszült pillanatok a történetben.  A szép zene, a fülbemászó dallamok és a fergeteges humor azonban minduntalan jókedvre derítették a nézőket. 

A történet röviden:

A cári Oroszország egyik városának szállodájában kezdődik a történet. Egymás után érkeznek a vendégek: Sybill párizsi énekesnő, Poire, a művésznő impresszáriója és Charlotte, Poire felesége. Ide várják a nagyhercegnőt is, aki a város kormányzójának meghívását elfogadva érkezik a tiszteletére rendezett estélyre. Váratlan vendégként betoppan Petrov moszkvai testőrtiszt, aki megszökött az ezredétől, hogy Sybill-lel együtt Párizsba utazzon. Néhány pillanat múlva megérkezik a Kormányzó is, aki már tud Petrov szökéséről, és le akarja tartóztatni. A végszóra megjelenő Sybill ez ellen erélyesen tiltakozik. Határozott fellépését látva a Kormányzó azt hiszi, hogy ő a Nagyhercegnő. Sybill, hogy mentse a helyzetet, vállalja a szerepet, sőt abba is belemegy, hogy mivel a Nagyhercegnő csak a hajnali vonattal érkezik meg, addig majdcsak történik valami. Történik is! Alighogy a társaság elindul a bálba, megjelenik a Nagyherceg, aki meglepődve értesül arról, hogy „felesége” már elindult a kormányzói palotába. A Nagyherceg is elmegy a bálba, de nem leplezi le a felesége szerepét nagyszerűen alakító Sybillt. Sőt! Tovább játsszák a játékot, még akkor is, amikor négyszemközt marad a rémült énekesnővel, aki könyörög, hogy fejezzék be most már ezt a kínos tréfát. A Nagyhercegnek megtetszik Sybill és szívesen játszatná vele továbbra is a feleség szerepét, esetleg intimebb helyzetben is. Mindebben azonban némileg megzavarja, amikor megjelenik igazi felesége, a nagyhercegnő, aki viszont Sybillnek adja ki magát. Minderre a kétségbeesett Petrov kérte meg, és ő kegyesen meghallgatta a jóképű testőrtiszt kérését. Így aztán teljes a felfordulás és a zűrzavar, melynek során mindenki komolyan féltékenykedni kezd mindenkire.

 Sybill: BORDÁS BARBARA

Sybill karaktere nem csak hangilag, színészileg is magas kvalitásokat igényel, de Bordás Barbara nagyon jól hozza a karrier és a szerelem közötti választás minden kétségét. A címszerepben nem csupán szép hangon énekel, de birtokolja azt a kissé hűvös, ám színpadon mindig nagyon hatásos női objektivitást is, amely nélkül igazi primadonna nem létezhet. Nagyszerűen alakított egy korabeli francia énekesnőt, külsőre egy Mireille Mathieu, világhírű francia énekesnő hasonmást. Van az a bizonyos szerelem, ami a beteljesületlensége miatt örök marad az emberben. Az akadály ezúttal nem odakint van, hanem a szívben. Hiába Petrov, a délceg tiszt, egy olyan álomférfi, aki az életét is kockáztatja a szerelméért, nem tud ez a szerelem igazán működni valamiért Sybill lelkében, ezt a néző már a darab elején érzi. A történet folyamán azután a sármos csábító Nagyherceg hatására rádöbben, mekkora illúzió az egész szerelem dolog, hogy egyik pillanatban képes ebbe, aztán a pillanat hatása alatt majdnem abba beleszerelmesedni.

Barbara fantasztikus primadonna, ízig vérig nő. Gyönyörűen hozza az ál nagyhercegnő szerepét, hangja csodálatos, mint maga az egész nő, egy igazi hercegnő a színpadon. Gyönyörű hangokon énekli a magasban: 

„Él még szívemben a remény, rám tör bár a gonosz álom. 
Jókedvű így maradok én, végig táncolok a bálon. 
Még ma vígan élünk, holnap tán úgysem élünk.
Csalfán játszik a remény ma még vélünk.”

Sybllje a színrelépés első pillanatától az utolsóig figyelemfelkeltő volt, igazi primadonna. A Budapesti Operettszínházban nemrég bemutatott Cirkuszhercegnő Fedorája után ismét bizonyította, hogy kiválóan bánik a csábító típusú női szerepekkel is. Beveti teljes rafinált női eszköztárát. Amúgy is színésznőt alakít, miért tartóztatná hát meg magát?

A hangjával is gyönyörűen játszott, az is tudott igézően erotikus, és ridegen elutasító is lenni. Éreztette, hogy Sybillnek abszolút tartása van, miközben szerelmes, mégis képes racionálisan végig gondolni, hogy ő a hivatásáért élő-haló színésznő, képes lenne-e úgy katonafeleséggé válni, hogy nem léphet színpadra többé. Tökéletes alakítás láthatott Barbarától a nagyérdemű.

Petrov: BÖRCSÖK OLIVÉR

Egyetemi gyakorlatát a Miskolci Nemzeti Színházban töltötte, 2021-től pedig a Miskolci Nemzeti Színház tagja, aki most bonvivánként állt színpadra. Petrov szerepe nem egy hálás feladat. A karakter egy helyenként szerencsétlenkedő, ám végtelenül szerelmes férfi, aki végül mégis a munkáját választja, ahogy Sybill is, így feladják szerelmüket. Börcsök Olivér nagyon szépen formálta meg a végtelenül szerelmes, szenvedélyes fiatal tisztet. Nagyszerű párost alkottak Bordás Barbarával. Hiteles érzelmekkel, vívódásokkal. Tökéletesen érezhető volt jeleneteikben az a fajta szerelem, ahol az egyik fél mindig jobban szeret. Duettjeikben hangjuk, játékuk nagyon illett egymáshoz, a szituációhoz.

Nagyherceg: DOLHAI ATTILA

A darab másik érdekessége a rendező személye mellett a Konstantin nagyherceget alakító Dolhai Attila, aki a 2015-ös Operettszínházi előadásban még a hősszerelmes Petrov testőrtisztet alakította friss színt hozva az operettek világába, mára megérett a tekintélyt parancsoló nagyherceg szerepére, esedékes volt nála a karakterváltás, így került be ebbe a szerepkörbe.

Az évek múlásával hangja, játéka változáson ment keresztül… előadása kifinomult, letisztult… a heves lendület helyét átvette egy nyugodt, kiegyensúlyozott előadásmód, melyhez változatlanul párosul egy káprázatosan zengő, bársony finomságú hang, és egy nagyon érett színészi teljesítmény. Hangja ma is páratlan, de ma már a gyönyörűséges, érzésekkel teli, mély hangjaival, varázsolja el a nézőket. Az operettekben a csodálatos hangszínével nagyon szépen ki tudja fejezni az érzéseit. Hangja, játéka beérett, mint a jó bor.

Megjelenése a színpadon egy nagyon kellemes pillanat volt a nézők számára, belépve a miskolci közönség nyíltszíni tapssal köszöntötte.  A hatalmas kavarodás után besétált a színpadra, lazán, fenséges tartással, maga a sármos elegancia, a nyugodtság. Egy visszafogott, jóhumorú, fölényes nagyvilági arisztokratát láttunk.  Határozott, kimért, ellentmondást nem tűrő, aki szemérmetlenül játszik Sybill érzelmeivel, zsarolással próbálja megszerezni a nőt. Mint Nagyherceg Dolhai lubickol a lehetőségekben. Nagyon jól alakítja a hatalmával visszaélő arisztokrata szerepét, aki nem éppen a hűség mintapéldánya. Színészi tehetségét hibátlanul csillogtatta, énekben szintén megkérdőjelezhetetlen teljesítményt hallhatott a közönség.

Dolhai Attila egy mindenhogyan meggyőző, profi alakítást tett le a színpadra, annak ellenére, hogy a kétfelvonásos operett első felvonásának végén jelenik meg csupán. Nagyhercegként fellépő érzéki tenorhangjával elkápráztatta a nézőket. Igazi bonvivánként nagyon szépen formálta meg a sármosan hódító, a roppant féltékeny, de a csalfaságtól sem távol álló nagyherceg szerepét. Tökéletes illúziót varázsolt.

Nagyhercegnő: EPERJESI ERIKA

Mint Nagyhercegnő jó választás volt a rendező részéről. Hangilag és színészileg egyaránt meggyőző Eperjesi Erika, ahogy ez előre borítékolható volt. Érdekes, hogy rá, mint primadonnára a Nagyhercegnő szerepe jutott, és nem Sybill. Egy erős asszonyt alakít, aki harcba száll férjéért, annak folyamatos csalárdsága ellen. Beszáll a féltékenységi háborúba és eszközként használja fel Petrovot a férje csapodársága elleni csatában, hogy megleckéztesse azt.

Poire: RÓZSA KRISZTIÁN

Figyelemreméltóan töltötte meg valódi személyiséggel a táncos-komikus karaktert. Esendő, neurotikus, stresszes Poire pontos lenyomata lehet sok mai, karrierjét féltő fiatalnak. Túlérzékeny szerelmes, olyan, aki állandóan megsértődik, alapjáratban is felhúzza magát.

Betegesen megfázós, aggódós, egyébként meg egy két lábon járó idegzsába. Egy igazi lúzer… A közönség szerette nagyon ebben a szerepben. Poireként mint táncos-komikus egyszerűen brillírozott, tökéletesen beillesztette magát a szerepbe.

Charlotte: CZVIKKER LILLA

Természetes, ha van táncos-komikus, akkor elengedhetetlen a szubrett is. Lilla mint Poire egy hete elvett friss felesége egy temperamentumos, tüzes zongorakísérőt alakít, aki elkíséri mindenhová a művésznőt. Egy édes hisztérika, de olyan temperamentumos, hogy dőlnek a kadétok a lába elé… Egy végtelenül lendületes karakter, üde, tavasz illatú szélvészként söpört végig a színpadon… kirobbanó energiával, és nagyon szeretnivaló bájjal játszott. Színészileg kifogásolhatatlan, Rózsa Krisztiánnal pedig igazán jól működnek együtt a színpadon.

Kormányzó: HARSÁNYI ATTILA

Egy igazi humorbomba, aki kirobbanó alakításával megdolgoztatta rendesen a nézők nevetőizmait. Mindjárt a darab elején a szállodaigazgató Borcsakovot stílszerűen a hely szellemében Bulgakovnak nevezte el megalapozva ezzel a közönség jókedvét. Olyan szerencsés lehetett, hogy megkapta a darab igazi tejfölszerepét. Mint kormányzó tobzódott, látszott rajta, hogy imádja a karaktert, ahogy ugrált, ahogy beszélt…

Kiélvezte a szerep lehetőségeit maximálisan. A „vén kecske is megnyalná a sót”, típusú, a hercegi párnak felfelé nyaló, lefelé taposó kéjenc kormányzó „vastag” bőrébe bújó, soha célba nem érő, öreg kujont formázott kormányzóként zseniálisan. Bár kellőképpen flúgos és harsány, de végtelenül komikusra sikerült alakítás, melyet a nézők örömujjongással fogadtak.

Olga: SERES ILDIKÓ

Úgy, ahogy a Kormányzó szerepében Harsányi Attila a darab tejföl szerepét kapta, akkor bizton állítható Seres Ildikó Olga alakítása volt az előadásban a hab a tortán. Fantasztikusan hozta a különc vénkisasszony karakterét, egy igazi aggszüzet annak minden tipikus, megmosolyogtató allűrjével. Egy pityókás, férfira kiéhezett, mesterkélt viselkedésű fúriát.

Operetteket nézve sokszor merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon mennyire lesz tartós a darab végén boldogan egymásra találó párok kapcsolata. A Sybillben, annak ellenére, hogy a vége szomorú, hiszen nincs happy end, épp az a legnagyobb illúzió: hogy három órán keresztül talán elhihetjük, hogy lehet szép is a befejezés… A rendezés nagyon szépen „nyitva hagyta” a darab végét, lehetett továbbgondolni, kinek milyen befejezés után sóvárogna a lelke.

Valahogy igazi emberek vannak a színen, és a néző a végén azon kapja magát, hogy elgondolkodik a sorsukon, elkerülhető lett volna ez az idősotthon? Vagy úgyis mindegy, ha Sybill a színpadot elhagyva egy cári tiszt felesége lesz, akkor sem járt volna sokkal jobban. Lehet, hogy tényleg csupán illúzió a szerelem? Petrov megtalálja e valaha azt a fajta boldogságot, amire vágyik, ahogy énekli:

„…Visszatér a szép idill, házunkon olvad már a hó,

és hogyha jön pacsirta szó esküvőre lépünk…” 

vagy valóban csupán szép illúzió a szerelem és kompromisszum az egész élet… Van e megoldás, hogy mégis boldog legyen, azzal akit szeret, úgy hogy egyikük se sérüljön…. és van e, akiért érdemes bármit feláldozni…

Vagy a nagyhercegnek van igaza, amikor azt mondja: „Ábrándozás az élet, álmodásra hív…”

Vagy mégis csak Petrov gondolta jól, amikor lemondóan énekli: „csalfán játszik a remény ma még vélünk…”  Ki tudja… Ki mit szeretne igazán…Szép darab, kedves humorral. Vidám, ahol kell, és nagyon szép, ahol az kell. Lehet rajta nevetni, ugyanakkor elgondolkodni az élet olyan dolgain, mint a szerelem, a féltékenység, a boldogság keresése. És bele lehet feledkezni a gyönyörű hangokba, a hangulatba és valóban igaz:

„Valami csoda varázs, minket úgy meg babonáz…”

Csodálatos zene, megindító emberi sorsok, igazi gondolatébresztő történet, sok-sok nevetés, fantasztikus szereposztás. A Sybill egy olyan különleges darab az operettek sorában, amit pont azért szeret a közönség, mert a többi közül annyira kitűnik, őszinte, drámai mivolta miatt, hogy jelenlétét nehezen feledhetjük… Vannak, voltak darabok mindenkor, amelyek egy idő után észrevétlenül beépülnek az ember életébe, hiába változik az idő, az ízlés, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink… nyomot hagynak a lelkünkben.

 Az előadásra jegyek még kaphatóak! Jegyvásárlás itt!

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Miskolci Nemzeti Színház /Gálos Mihály Samu/

            Musicalinfo.hu /Vass Antónia/

 

SYBILL…  illúzió operett
Bemutató: 2025. október 10.
Szerzők: JACOBI VIKTOR - MARTOS FERENC - BRÓDY MIKSA

 

SZEREPOSZTÁS:

Sybill: BORDÁS BARBARA
Petrov: BÖRCSÖK OLIVÉR
Charlotte: CZVIKKER LILLA
Nagyherceg: DOLHAI ATTILA
Nagyhercegnő: EPERJESI ERIKA
Poire: RÓZSA KRISZTIÁN
Kormányzó: HARSÁNYI ATTILA
Borcsakov: SALAT LEHEL
Olga: SERES ILDIKÓ
Az idős Sybill: KEREKES VALÉRIA

 

Közreműködik a Miskolci Nemzeti Színház zenekara, énekkara és a Miskolci Balett

Gyermekszereplők: Deák Márk, Fekécs Blanka, Sándor Lianna Róza, Sándor Márk Bálint

Díszlettervező: KHELL CSÖRSZ Jászai-díjas
Jelmeztervező: FÜZÉR ANNI Jászai-díjas
Dramaturg: ARI-NAGY BARBARA
Zenei vezető: RÁCZ MÁRTON
Karvezető: PATAKI GÁBOR
Korrepetitor: RÁKAI ANDRÁS, NAGY NÁNDOR, BAKOS IRINA
Koreográfus: KOVÁTS GERGELY CSANÁD
Koreográfus-asszisztens: SOLTI CSABA
Vetítés: HAJDUFI PÉTER
Súgó: SZARKA VIKTÓRIA
Ügyelő: OREHOVSZKY ZSÓFIA
Rendezőasszisztens: FEKETE ZSOLT-SZITÁS BALÁZS

 

Vezényel:

CSER ÁDÁM
PHILIPPE DE CHALENDAR
RÁCZ MÁRTON 

Rendező:

SZABÓ MÁTÉ