Élő hagyomány – különleges konferencia volt a Magyar Operett Napján
2015.10.26 Kovács Gergely
Élő hagyomány címmel október 24-25-én kétnapos tudományos és szakmai konferenciát tartottak az operett játszásról, a műfaj múltjáról, jelenéről és várható jövőjéről a Budapesti Operettszínház és a 150 éves Színház- és
Élő hagyomány címmel október 24-25-én kétnapos tudományos és szakmai konferenciát tartottak az operett játszásról, a műfaj múltjáról, jelenéről és várható jövőjéről a Budapesti Operettszínház és a 150 éves Színház- és Filmművészeti Egyetem közös szervezésében. A műfajt elemző, értékelő, hiánypótló rendezvény fontosságát aláhúzza az a tény, hogy ilyen típusú beszélgetéssorozatra az elmúlt évtizedekben egyáltalán nem került sor, jelentőségét pedig növeli, hogy a konferencia - melynek főszervezője az SZFE egyetemi tanára, Jákfalvi Magdolna - e két intézmény összefogásaként jöhetett létre.
A Magyar Operett Napján - mely Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának napja - kezdődött konferenciát elsőként a rendezvénynek otthont adó Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, Kerényi Miklós Gábor köszöntötte. Kero hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartja a tanácskozás létrejöttét, és azt, hogy az SZFE és az Operettszínház együtt vállalkozott az esemény megszervezésére. Majd felolvasta az Operettszínház társulatával épp délkelet ázsiai turnén tartózkodó főigazgató, Lőrinczy György üzenetét, aki többek között azért méltatta a közös konferenciát, mert az szélesíti a két intézmény tavaly elkezdődött együttműködését és „mert a szakmai párbeszédek, beszélgetések kezdeményezése létfontosságú napjainkban… Kell, hogy magyar színházi emberekként beszéljünk e hivatalosan is hungarikumnak minősített műfajról, feltárjuk történetét, hagyományát, rétegeit” – áll a főigazgató levelében.
Ezt követően a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, M. Tóth Géza szólt a jelenlévőkhöz. A rektor beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az operetthez itthon gyakran olyan jelzők kapcsolódnak, amik azt sejtetik, mintha a műfajjal kapcsolatban magyarázkodni kényszerülnénk, miközben Lehár, Huszka, Kálmán és más szerzők világszerte sikeresen képviselik az országot. „Álszemérmesség lenne azt gondolni, hogy ez csak véletlen. Vajon ennek a helyzetnek nem az-e az oka” – tette fel a kérdést M. Tóth Géza – „hogy az operettel kapcsolatban felvetett kérdéseink sokszor rosszak, idegenek magától a műfajtól?” Majd Weöres Sándor Az új évezred szelleme című verséből idézett, ami szerinte választ is ad erre a dilemmára. „Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet akarok, megfelelsz-e?" hanem azzal: "milyen vagy? mert olyannak óhajtlak szeretni, amilyen vagy." Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: " és saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz”. A rektor végül kifejezte abbéli reményét, hogy a konferencia alkalmas lesz arra, hogy a tudományosság igényével, az operett saját „hajlamait” vizsgálva, a színháztudomány nagy adósságát törlesztve, közelebb vigyen a műfaj sajátosságainak megismeréséhez és megértéséhez.
A két nap során olyan ismert alkotóművészek és tapasztalt történészek elemezték az operett élő hagyományát, mint Szinetár Miklós rendező, az Operettszínház egykori igazgatója, Selmeczi György zeneszerző, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Gajdó Tamás színháztörténész, Batta András zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Lőrinczy Attila és Mohácsi István színpadi szerzők, Kerényi Miklós Gábor, KERO a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. A konferencia külföldi vendége Kevin Clarke zenetörténész volt, aki A Csárdáskirálynő a Broadway-re megy címmel tartott előadást. Az előadók 5 szekcióban járták körül a témát. Beszéltek az operettjátszásról, az operettről, mint hungarikumról, mint élő hagyományról, az operett és identitás valamint az átírás, újrafordítás kérdéseiről.
A konferencián elhangozott előadások szövegei várhatóan tavasszal könyv formájában is megjelennek.
A Magyar Operett Napján - mely Kálmán Imre születésének és Lehár Ferenc halálának napja - kezdődött konferenciát elsőként a rendezvénynek otthont adó Budapesti Operettszínház művészeti vezetője, Kerényi Miklós Gábor köszöntötte. Kero hangsúlyozta, nagyon fontosnak tartja a tanácskozás létrejöttét, és azt, hogy az SZFE és az Operettszínház együtt vállalkozott az esemény megszervezésére. Majd felolvasta az Operettszínház társulatával épp délkelet ázsiai turnén tartózkodó főigazgató, Lőrinczy György üzenetét, aki többek között azért méltatta a közös konferenciát, mert az szélesíti a két intézmény tavaly elkezdődött együttműködését és „mert a szakmai párbeszédek, beszélgetések kezdeményezése létfontosságú napjainkban… Kell, hogy magyar színházi emberekként beszéljünk e hivatalosan is hungarikumnak minősített műfajról, feltárjuk történetét, hagyományát, rétegeit” – áll a főigazgató levelében.
Ezt követően a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, M. Tóth Géza szólt a jelenlévőkhöz. A rektor beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az operetthez itthon gyakran olyan jelzők kapcsolódnak, amik azt sejtetik, mintha a műfajjal kapcsolatban magyarázkodni kényszerülnénk, miközben Lehár, Huszka, Kálmán és más szerzők világszerte sikeresen képviselik az országot. „Álszemérmesség lenne azt gondolni, hogy ez csak véletlen. Vajon ennek a helyzetnek nem az-e az oka” – tette fel a kérdést M. Tóth Géza – „hogy az operettel kapcsolatban felvetett kérdéseink sokszor rosszak, idegenek magától a műfajtól?” Majd Weöres Sándor Az új évezred szelleme című verséből idézett, ami szerinte választ is ad erre a dilemmára. „Nem azzal közeledni hozzád, vagy bármihez: "ilyet és ilyet akarok, megfelelsz-e?" hanem azzal: "milyen vagy? mert olyannak óhajtlak szeretni, amilyen vagy." Teljes igénytelenség ez és teljes igény. Mert nem csak az csendül belőle: "olyan legyél, amilyen vagy", hanem az is: " és saját hajlamaid által emelkedj és tisztulj odáig, ameddig csak bírsz”. A rektor végül kifejezte abbéli reményét, hogy a konferencia alkalmas lesz arra, hogy a tudományosság igényével, az operett saját „hajlamait” vizsgálva, a színháztudomány nagy adósságát törlesztve, közelebb vigyen a műfaj sajátosságainak megismeréséhez és megértéséhez.
A két nap során olyan ismert alkotóművészek és tapasztalt történészek elemezték az operett élő hagyományát, mint Szinetár Miklós rendező, az Operettszínház egykori igazgatója, Selmeczi György zeneszerző, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára, Gajdó Tamás színháztörténész, Batta András zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, Lőrinczy Attila és Mohácsi István színpadi szerzők, Kerényi Miklós Gábor, KERO a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője. A konferencia külföldi vendége Kevin Clarke zenetörténész volt, aki A Csárdáskirálynő a Broadway-re megy címmel tartott előadást. Az előadók 5 szekcióban járták körül a témát. Beszéltek az operettjátszásról, az operettről, mint hungarikumról, mint élő hagyományról, az operett és identitás valamint az átírás, újrafordítás kérdéseiről.
A konferencián elhangozott előadások szövegei várhatóan tavasszal könyv formájában is megjelennek.
